Bátorság!

A legnagyobb bátorság ahhoz kell, hogy nemet tudj mondani. Pl. köszönöm, nem kérem a maradék sütit, ugyanis képes vagyok végig csinálni a diétámat; vagy köszönöm nem kell nekem a jól fizető állás külföldön, mert szeretem családomat, és nem birom ki nélkülük. Az egyik legnagyobb erő viszont ahhoz szükségeltetik, hogy kiállj magad mellett, hogy tud, nekem ez rossz, a lelkemnek káros, és a pillanatnyi örömért nem álldozom fel a lelki békém és kiszállok abból a kapcsolatból, ami hosszútávon nem hoz boldogságot.

Féléve tart ez a fajta kapcsolatom, ha nevezhetem annak. Hiszen csak a szexről szól, semmi több. De álljon meg a menet, hiszen mikor fordult egyet a kapcsolat? észre se vettem. Átjön éjszakára, reggel pedig elviharzik, az éjszaka gyönyörű, és olyan mint egy álom, és az is marad. Egy Álom, mert részéről csak akkor van action, ha úgy tartja kedve, a szegény naiv lány, jelen esetben Én pedig reménykedik a lehetetlenbe, hogy egyszer csak ráébred, hogy hééé, hiszen itt van ez a lány, aki szép is, okos is, és képes őt szeretni.

Mert ezt történt, beleszerettem abba akibe nem szabad, akitől minden barátom óva int. De mind ilyenek vagyunk nők, nem de? Az kell, aki a nyomorba dönt, akiért szenvedhetünk, és idő, rengeteg idő, amíg tudatosul az agyunkba, hogy nem ez a fajta férfi az, aki kell nekünk. Hiszen nem változnak meg. A férfiak? Soha. Hiszen náluk is úgy van, hogy vagy jön az érzés, avgy az istennek sem, de persze az utóbbi nem zárja ki, hogy akárkit megdugjanak, ha van rá lehetőségük. És megint ki a hibás? Én természetesen, mert hagyom.

Az álmodozás az élet megrontója, mondta egyszer valaki. Fel kellene ébredni emberek!!!! de kinek lesz jobb az. Elmesélem a bárányka történetét. Van egy pásztor, amelyik minden nap kiviszi a legelőre a bárányait. Simogatja őket, becézi őket, viszont van egy bárány közülük, amelyik már tudja, hogy másnap őket a vágóhídra viszik. Most jön a kérdés, hogy melyik bárány lennél, az amelyik nem tud, vagy az amelyik tud?

 

…ha az elsőt választottad, akkor csak béges tovább!